Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a FruitVeb közös szervezésében posztharveszt, vagyis a betakarítás utáni tárolási megoldásokat taglaló konferenciát szervezett Mórahalmon. A szakmai rendezvényen a zöldségtárolók létesítésének gyakorlati tapasztalatairól, gyakori hibákról, hatékony megoldásokról, a főbb zöldségfélék tárolását befolyásoló tényezőkről, hűtésről, valamint energetikai menedzsmentről esett szó.
,,Erőviszonyok” a magyar piacon
Magyarországon megközelítőleg 80 000 ha-on termesztünk zöldségeket, ebből viszont 50 000 ha a csemegekukorica és a zöldborsó, amelyek feldolgozóipari zöldségek, és igazából tárolást, posztharvesztet nem igényelnek, hiszen a betakarítást követően ezek feldolgozásra kerülnek. 30 000 ha az az intenzív zöldségkultúra, amely részben friss piacra, részben feldolgozóiparba kerül. Létkérdés azonban, hogy ezeket képesek legyünk korszerű tárolási körülmények között elhelyezni. Hogyha a húszéves statisztikákat tekintjük, látható, hogy az intenzív szántóföldi zöldségkultúrák területe folyamatosan csökken, a termésmennyiség pedig az évjáratonkénti kilengésektől eltekintve nagyobb részt szinten marad. Ennek oka, hogy a hatékonyság növekedésével a fajlagos hektáronkénti hozamok növekedésével kisebb területen is képesek vagyunk előállítani ugyanazt a mennyiséget.
-mondta el Apáti Ferenc, a FruitVeb, Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke riportunkban.
Kedvezőtlen tendenciát jelölnek a statisztikák
Kedvezőtlen tendencia az önellátottságunk folyamatos romlása a legtöbb zöldség-gyümölcs esetében. E tekintetben kevésbé vagyunk képesek kiszolgálni a hazai piacokat, hazai termelésből. Akkor is, hogyha egy átlagos hazai évben a zöldség termésünk stagnál, egyre gyakoribbak a károkozó időjárási események. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az önellátottságunk romlik, az exportpotenciálunk csökken, ellenben az import emelkedik. Miért van ennek jelentősége?
A riportból kiderül.