Talajpusztulást nemcsak a víz válthat ki, hanem előidézheti a szél is. Ezt deflációnak nevezzük. Általában úgy gondolja az emberek többsége, hogy a defláció csak homokon vagy lápon léphet fel. Ez a megállapítás azonban nem feltétlenül pontos, mert elméletileg mindenféle fizikai tulajdonságú talajon felkaphatja és elszállíthatja a szél a talajszemcséket vagy a szerkezeti elemeket, ha az energiája elegendő a talajrészek méretéhez és tömegéhez viszonyítva. Ezt különösen a száraz tavaszok szeles időszakainál figyelhetjük meg, amikor az agyagos vályog kötöttségű csernozjom talajokon is kifújja a szél a talajt a tavaszi vetések alól.
A szél által okozott kártétel erősségét nehezebb meghatározni, mint a vízeróziónál. A defláció formái sokszor nem jelenkori folyamatok, erősségükben a geológiai közelmúlt hatása is érvényesül. A gyengén, közepesen és erősen fejlett fokozatok elhatárolásakor a frissen szállított talajanyag mennyiségét, valamint az általa elborított terület nagyságát vehetjük alapul.
Magyarországon a deflációs fokozatok megítélésénél csupán a legfiatalabb talajpusztulás nyomait állapíthatjuk meg. A gyengén, a közepesen és az erősen fejlett fokozatok elhatárolásánál a frissen szállított homok mennyiségét, az elborított terület nagyságát vehetjük figyelembe. Felmérések szerint hazánkban közel 1 millió hektáron pusztít a szélerózió, de más adatok szerint ez mintegy 1,45 millió hektár is lehet. A szél károsítása elsősorban a Duna-Tisza közi hátság homok-, karbonátos futóhomok talajaira jellemző, ezen kívül jelentős problémákat okoz a Nyírség térségében, a savanyú kémhatású homoktalajokon is. A veszélyeztetett területek: a Somogyi homokhát, a Győr-tatai terasz vidéke, a hevesi homokhát, továbbá a dél-alföldi térség.
A szélerózió okozta kár különösen nagy gondot jelent azokon a tőzeges és láptalajokon, ahol a felszín kiszáradása révén a kiszáradt tőzeg-láp felszínt a szél átrendezi, elhordja. Egyre nagyobb feladatot jelent azoknak a területeknek a védelme, ahol a lösz vagy löszszerű alapkőzet került a felszínre és számottevő kárt okoz a szél a talaj lehordásával. Ezért nem csupán a homoktalajok és a tőzeges láptalajok védelme szükséges a szélerózió elleni küzdelemben, hanem a jó minőségűnek tartott csernozjom talajok védelme is igen fontos.
Vannak olyan esetek is, amikor a vízerózió és a defláció együttes hatása figyelhető meg. Különösen a Dunántúli-középhegység északi előterében lévő löszdombságon gyakori jelenség, hogy a dombtetőről a völgy felé két kifehéredett és humuszrétegétől megfosztott sáv követi egymást. A dombhát gerincén húzódó a szél hatására pusztult le, a lejtő derekán található sáv pedig a víz hatására erodálódott. Ugyanígy társul a két jelenség vízválasztókon, pl. a Pilis, a Bakony vagy a Mecsek területén.
A szélerózió elleni védekezésnél a mezővédő erdősávok telepítésével, továbbá szervestrágyázással és köztes takarónövények vetésével csökkenthető a károsító hatás. A teljesen nyitott területek ki vannak téve a széleróziónak, mint például a prérik is. Az Egyesült Államokban és Kanadában is találhatók a széleróziónak kitett nagy területek.
A száraz, borítatlan talajon a szél, jelentős károkat okoz. A szél által szállított homokszemek fizikai sérülést okozhatnak a fejlődő növényeken. A hígtrágyázás csökkentheti a szél által okozott károkat, megakadályozza a talajrészecskék mozgását.
Forrás:
